Buenos días!

Pénteken helyi New York-i idő szerint hajnalban (6:30-kor) elindultunk Mexico City-be. A La Guardia-ról ment a gép. 3 óra 40 perces utazás után Houston-ban szálltunk át a mexikói gépre, ami nagyon sokat késett. A repcsivel már beálltunk a kifutóra, amikor visszahívták a kapuhoz, mert egy alkatrészt ki kellett cserélni a jobb motorban. Persze nem azt mondták, hogy másik gépet kapunk, hanem hogy ezt megjavítják alattunk, csak üljünk nyugodtan. Persze én nem voltam ideges egyátalán...:|

1,5 óra utazás után leszálltunk Mexikóvárosban, ahol meglepő módon (legalábbis így tünt), a város közepén van a reptér. Már régen a házak, sőt felhőkarcolók között repültünk, amikor megjelent alattunk a kifutópálya. Elég érdekes, az biztos. A vámnál és az immigration-nél szerencsére nem kellett sokat várni és a bérelt autót is hamar fel tudtuk venni. Egy kisbusz vitt el minket a kölcsönző telephelyélyére. Az autónk Dodge Attitude, ami nem túl nagy, de nem is olyan kicsi. Kb egy Renault Thalia-hoz tudnám hasonlítani otthon.

A PDA-ra feltelepítettem a Mexikó térképet, amiben sajnos csak a fővárosra van részletes adatbázis, az ország többi részéről csak a főbb utak vannak benne. Nem baj, ez is valami. Egyébként nem igazán működik jól, egy párszor már elirányított minket. Persze ennek ellenére, nélküle megmozdulni sem tudnánk a gigavárosban, ami szerintem sokkal nagyobb New York City-től is. (úgy tudom 25 millióan lakják). A Hotelt így sikerült könnyen megtalálni ahol be is jelentkeztünk. Van mélygarázs is az autónak. A szoba nem túl fullos, de elmegy otthon egy 2,5*-os nak. Persze ez a hotel itt 4*-os. Ezután már nem csináltunk semmit, csak aludtunk.

Másnap (aug 11 szombat)

Reggel megbeszéltünk, hogy megnézzük Tenochtitlan-t, az Azték romvárost.

Még mielőtt elindultunk bementünk egy bevásárlóközpontba kajákat venni és tankoltunk az autóba 87-es oktánszámú benzint, 120 Forint/liter áron...:) (Ezen kívül még van 92-es, azt még nem néztem meg mennyi). Igy rájöttem, hogy az 1.4-es Dodge-unk miért olyan erőtlen.

A romváros innen 50 km-re van, nekünk ezt kb 2 órába került megtenni, hála a forgalomnak és a tákolt térképnek. Mindenesetre odaértünk délre és megmásztuk a két legnagyobb piramisból  az egyiket (Nap Piramis). Ez kb 60 méter magas és elég jól ellátni a tetejéről. Végig mentünk a romvároson, ami egyébként több négyzetkilométeren terül el. Kb 5-ig voltunk itt. Ezután visszajöttünk a City-be, de esett az eső, ezért kihagytuk a Catedral Metropolitan-t és az elnöki palotát, ami így a tour végére maradt, amikor még 2 napot leszünk itt.

Mexikóváros egyébként a belső részeket leszámítva egy iszonyú lepukkant hely, ahol rengeteg a szegény ember, akik félkész házakban vagy még annak sem nevezhető tákolmányokban élnek. Az ilyen külvárosi részt leszámítva, ami az egésznek kb a 60-70%-a nem olyan rossz hely. Az emberek egyébként nagyon segítőkészek és kedvesek.

Holnap reggel indulunk Oaxaca-ba, most olvassuk mit kell ott megnézni.

P