A délelőtti időt pihenéssel töltöttük és ebéd után indultunk el Mexikóvárosba. Folyamatosan esett már az eső hajnal óta, de a szél nem fújt nagyon.

Az úton végig zuhogott, de Peti óvatosan vezetett. Voltak azért rendesen vízátfolyások az úton, sőt 1-1 helyen nagyobb mélyedések tele vízzel.

Azt azért el kell mondani a mexikói autópályákról, hogy a takarékosság miatt nem sok felüljárót építenek, hanem a belső sávból van egy visszafordulási lehetőség és ebbe a sávba is érkeznek a másik oldalról visszafordulók. Vannak ezen kívül rendesen felújításra szoruló utak az autópályák közül is, de nagy része felújított. A felújítások ugye folyamatosan zajlanak, még az esőben is :) Néha emiatt érthetetlen módon embereket tettek ki az útszűkítésekhez, ahol persze emellett volt rendesen kitáblázás, leraktak útjelzőket, stb. de szegény embereket ott áztatták az út mellett sárga esőkabátban zászlóval a kezükben. Ez aztán értelmes munka...

Mexikóvárostól kb. 50 km-re kőtömbök zuhantak az autópályára, így az egyik éles kanyar után araszoltak az autók. Satufékes akcióval sikerült csak megállítani az autót, eléggé megijedtünk mind a 2-en.

Sikerült negyed 7-re beérni a városba, ahol giga-dugó fogadott minket. Kb. 5 km-t sikerült másfél óra alatt megtenni 2 baleset miatt, de ami a legdurvább volt, hogy elértünk egy ideig 8 körül, amikor teljesen beállt az egész sor. Sikerült pár 10 métert előrébb mennünk és észervettük, hogy az út lefelé lejt és utána van egy emelkedő. Na a kettő között szó szerint egy folyó hömpölygött. Emiatt csak a kamionokat és a buszokat engedték ott tovább "vizen járni", de a kisautókat, mint minket is a zöldszigeten keresztül fordítottak vissza. Amikor ezt is sikerült kikerülni, további dugók jöttek.

Ez még nem minden, ugyanis fél 9 körül, amikor elérkeztünk egy körfogalom jellegű dologhoz (középen hídoszlop), és zöld volt a lámpánk, akkor mi megpróbáltunk átevickélni balra. Na ez úgy sikerült, hogy egy busz és egy taxi mellé próbáltunk beoldalazni, de közben zöld lett a másik oldalnak és nem vettük észre, hogy a padkával álltunk teljesen 90 fokban szemben. Na ekkor jött a hátra-előre evickélés a dugó közepén. Ezt egy rendőr meglátta és persze félreállított. Először elkérte Peti jogsiját és pénzt követelt. Dumált persze spanyolul, mi mondtuk, hogy nem értjük, ... Ekkor leírta, hogy 2200 peso. Na ez otthon kb. 37 400 FT. Mondtuk, hogy nincs "dineró" (cash), mondta erre, hogy dolcsi? Aztán a maradék 20 dolcsit szépen a kezébe csúsztattam és mondta, hogy mehetünk. Na azért visszaadta a jogsit :)

Sikerült is 9-re a hotelbe érnünk, na ekkor már teljesen ki voltunk merűlve ilyen autós élmények után.

Öcsinek külön: Szóval megfigyeltem itt a Nissan-okat. A legtöbben Tsuru-t, Platina-t (Renault Thalia otthon egyébként:)) használnak, de láttunk Sentra-t és Quest-t. Na az utóbbi tetszett nekem. Otthon nincs?