Másnap reggeli után elmentünk sétálni a hotel körül, ahol már azon voltunk, hogy el kéne tévedni, de a sofőr éppen ránkdudált, hogy Hola! Buenos dias! az egyik kereszteződésben. Visszavitt a hotelbe, ahol kijelentkeztünk és elindultunk a városnéző túrára. Megnéztük a főteret, az elnöki palotánál az őrségváltást, aztán a régi kormányzati épületeket, templomokat, stb. Utána felmentünk a Santa Lucia dombra, ahol egy régi kastély állt, illetve itt fegyverezték le az indiánokat a spanyolok. Utána pedig felmentünk a San Christobal hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Santiago völgyre. Persze akkora a légszennyezettség, hogy alig lehetett látni valamit. Rosszabb, mint Pest! Háttérben az Andok húzódott, gyönyörű havas csúcsaival és láthatóak voltak a sípályák is. A brazilok előszeretettel látogatják emiatt ezt a várost. Vettünk 2 igazi chile-i sapkát is, amit lehet látni a fotókon, az észak chile-ben élő emberek hordják, persze a 6-7 ezer méteres csúcsokon szeles körülmények között, nem a pesti "hidegben":)

Ezek után a hegytetőről lejöttünk egy cable-car-val, ami olyan volt mint a Tátrában található Lomnici csúcshoz vezető felvonó.

Irány a reptér és a nászutas álomhely, Tahiti.

5,5 óra repülés után a Húsvét-szigeteken szálltunk le tankolni, ahol 1 órát várakoztunk a repülőből kiszállva. A reptéren csak ez a gép állt és egy bódéban várakoztunk, 3 pulton árusító helyi emberekkel. Vicces volt, hogy fényképezgettük a gépet, meg a várótermet ("alias bódé").

Peti: "De legalább voltunk a Húsvét-szigeteken is!" A reptéren egyébként volt egy tipikus szobor, amiről a sziget maga híres és ezzel természetesen fotózkodtunk.

Újabb 6 óra repülés után érkeztünk Tahitire.