Másnap elindultunk körbejárni a szigetet. Elsődleges feladat az volt, hogy kiderítsük, hogy a repülőhöz hogyan fogunk visszajutni, mert hajnal 5-re kellett ott lenni és vasárnap ugye nem jár sem a repülő (Moorea és Papeete között), sem a komp olyan korán. Kerestünk mindenfelé lehetőséget, még egy rozoga halászhajóval, csónakkal is megelégedtünk volna, de az is 120k-ba került volna.
Azért a keresgélés is jól telt, közben megnéztünk ezt-azt. Egy gyönyörű vízeséshez kirándultunk el, ami sajnos a mostani időjárás miatt (kevés eső) csak csordogált, de így is nagyon szép volt. A szigeten van 2 nagyobb öböl, ahol luxushajók sorakoznak. Egyik szebb volt a másiknál. Moorea tetején van egy gyönyörű kilátó is (Belvedere), ahonnan nagyon szép panoráma nyílik az összes környező hegyre és szigetre. Ebédre egy olyan pizzázóban álltunk meg, ami csak egy kemence volt, de nem volt körülötte se fal, se ajtó, stb. csak egy tető. Ide járnak a helyiek többnyire. Egy francia fickó (Daniel) üzemelteti a saját nevét viselő pizzázót.
Este elmentünk egy autentikus előadásra, ami egy ősi tahiti mintára felépített törzsi faluban volt. Ez a Tiki Village. Az előadás előtt körbevittek minket és megismerhettük a helyiek életét. Van egy kis Gaugain kiállításuk is, holott a festő csak Papeete-n járt, Moorea-n nem J. Az előadás előtt természetesen kötelező jelleggel be kellett nézni a helyi különlegességnek számító fekete igazgyöngy ékszerboltba is, de a vásárlást itt mellőztük az árak miatt. Az előadás maga érdekes volt, főleg amikor a tüzes jelenetekhez értek. Közben azért kaptunk vacsit, ahol szintén nem laktunk valami jól, mert az ételek olyan ízetlenek voltak.
Szombaton (utolsó nap Moorea-n) elmentünk egy cápa-rája-bálna-delfin megfigyelő hajókirándulásra, ami valóban érdekes volt. A kis lélekvesztő hajóval kihajóztunk az óceánra, illetve körbejártuk a szigetet is, miközben a hullámzás nagyon dobálta a hajókát. Hát nem kell mondanom, hogy mennyire rosszul voltam. Peti vígan élvezte a hányattatásokat, mert kárpótolta a cápával való úszás, stb. Valóban cápákkal úszott, rájákat etetett és tényleg láttunk bálnákat is (igazi 45 tonnásakat) kb.15 méterre tőlünk. Valóban nagy élmény volt. Fantasztikus képeket csináltunk. Ez kb.2-ig tartott, sikerült a legnagyobb napsütésben azért a fél arcomat leégetnem a napon (tető volt felettünk J), a másik fele meg teljesen fehér maradt, így aztán viccesen nézek ki. Utána siettünk visszaadni az autót és a komppal visszamentünk Papeete-re. Indulás Auckland-be.
