Sydney
Sydney-be korán reggel érkeztünk, 7:40-re. A vámvizsgálatnál gyanúsnak találták a túracipőmet, ami sáros volt, ezért kérték, hogy menjek velük. Leültettek és elvitték a cipőt, hogy megmossák. Elvitték az Új-Zélandon gyűjtött kagylókat is fertőtleníteni. Az ausztrálok és különösen az új-zélandiak nagyon félnek, hogy valamilyen kártevő, baktérium kerül az elszigetelt országukba. Minden esetre elég nagy hülyeség. Emiatt pl. megröntgenezik a táskákat a gép leszállása után és ha pl alma, virág, vagy más szerves cucc van benne azt nem engedik bevinni. Bevetnek még szaglászó kutyákat is. A reptérről elég olcsón vitt el minket egy kisbuszos csokker a hotelünkbe, ami a The Sebel Pier One. Ami extra benne, hogy egy mólóra épült és így a víz felett van. Persze ezt a lobby-ban lévő üvegpadlón kívül máshol nem venni észre. A hotel pont a Harbour Bridge lábánál van, amit egyébként meg is akartunk mászni és nagyon közel van mindenhez.
A Opera pl. pár perc séta volt. Meglepetésünkre a recis nő megengedte, hogy átvegyük a hotelszobát olyan korán, pedig csak arra számítottunk, hogy csak a csomagokat tudjuk majd valami sufniba lepakolni.
Na ná, hogy legelőször az operába mentünk. Eszméletlen jó építmény. A tervező Jorn Utzen, dán építész, aki már a befejezést sajnos nem várhatta meg Sydney-ben, mert a vezetés kirúgta. Az opera ugyanis a tervezett 3 év és kb 7-8 millió AUD helyett 16 évig épült több, mint 100 millió AUD-ből. Utzen azóta nem is volt Sydney-ben és a megnyitón sem volt ott.
Statikailag lehetetlennek tűnt a vitorlás szerkezetet megépíteni ezért Utsen nagyon sokat agyalt a problémán. A forma állítólag narancshámozás közben jutott az eszébe, aztán a megoldást pedig egy gömb felszeletelése adta meg neki. Az épület a világörökség része lett, és a 70-es években, amikor átadták a kora építészetét jelentősen meghaladta. Azt mondták, még ma is nagy mérnöki teljesítmény lenne egy ilyet összehozni. Gratulálunk Utzen-nek, akit azóta rehabilitált az ausztrál kormány és már egy termet el is neveztek róla az operában. Továbbá a mostani felújítási munkákba is bevonják a fiával, aki szintén építész és bérlete van a repülőre Koppenhága-Sydney között. Az operában rengeteg előadóterem, színház van. Ezekből megnéztünk párat, melyek nem voltak túl érdekesek. A nagy hangversenyterem viszont szuper, nagyon nagy és akusztikailag is persze tökéletes (ezt sajnos nem hallhattuk).
Ezután megnéztük a város főbb helyeit, mint pl a kikötőt, egy ausztrál vadállatokat bemutató állatkertet. Itt készült egy pár kép testközelből kengurukkal és koalákkal. Ride-oltunk a monorail-en (egysínű magasvasút a belvárosban), megnéztük a tengerészeti múzeumot, az Arcades nevű régi bevásárlóházat. Ez egy múlt századi stílusú kis bevásárló utca, ami fedett.
Másnap reggel indult a fő program, a hídmászás. Sydney másik jellegzetessége az öböl híd (Harbour Bridge), amire még otthonról lefoglaltam a helyet két főre egy mászásra (iszonyatosan drága természetesen). A híd legfelső ívén másztunk fel egy kb 10 fős csoporttal és egy túravezetővel, speciális szerkóban, biztosítókötéllel. A beöltözés persze legalább fél óra volt. Nagyon nagy élmény volt 150 méter magasan a hídszerkezet tetejéről szétnézni a városban.
Ezután sétáltunk a George street-i szintén híres kirakodóvásárban, majd indultunk Bangkokba.
