Aug, 14, Chetumal
Hát a 700 km nagyon gáz volt. Peti így fogalmazna, ugye?
Reggel fél 7-kor sikerült elindulni. Az első 200 km-t sikerült 12-re teljesíteni, amikor is Palenque-be értünk. Ez egy rettentően fárasztó szakasz volt.
Már meg sem tudnám mondani, hogy hány hegyen mentünk keresztül, de rettentően sok volt.
És ráadásul azt sem tudom megmondani, hogy hány fekvőrendőr volt az úton, de baromi sok!
Katonai ellenőrző pontból is volt 8. Mindegyik mást nézett. Az összes táska ki lett nyitva, de mind másikat nyittatott ki J. Talán összebeszéltek J.
Mire Palenque-be értünk, ott találtunk megbízhatónak tűnő éttermet. Ettünk is Azték levest együtt, Peti bárányhúst, én pedig grillezett halat. A hely arról volt híres, hogy láttunk sok Tukán madarat. A csőre többszínű volt mindnek, de a testük fekete tollal borított. Készűlt 1-2 kép, is. Persze elég messziről, mert ugye tartott tőlük J.
Innen már egyenes volt az út, ha ezt annak lehet nevezni. Rengeteg útfelújítás van Mexikó egész területén. A kormány hirdeti is, hogy több mint 2600 km útszakaszt újítanak most fel.
Este 7-re értünk Chetumalba. Ott vacsi után rögtön le is feküdtünk aludni.
Aludtunk is volna, ha Petinek nem lesz 40 fok feletti láza. Rázta a hideg, stb. Valószínűsítettük, hogy ételmérgezés, mert más probléma is akadt. Mivel gondoskodó, anyatípus vagyok J, vittem Rubophen-t. Na meg fejfájásra is volt nálam gyógyszer, stb. Hidegzuhany, ágyneműcsere, ruhacsere pár óránként, stb. Mivel lázmérőnk nem volt, így maradt a kéz melege saccolásra. Hosszú volt az este.
