Aug, 12, Oaxaca

Most én írok nektek, mert Peti mindjárt elalszik mellettem és mivel nincs netünk, így ezeket a sorokat word-ben írom előre, hogy ezzel se teljesen az idő a net megtalálása után. Szóval:

Reggel kicsekkoltunk a motelből. Még reggel megnéztük a filmforgatás miatt lezárt főutat, a szépművészeti galériát kintről és a főtéren lévő katedrálist. Mivel a szépművészetiben lévő Frida Khalo kiállítást nem tudtuk megnézni, mert 10-kor nyitott, így inkább elindultunk a pda szerint 24 órára becsült útnak.:)

Az út elég hosszúnak bizonyult valóban, de közel sem telt egy napba. Kb. fél 10-kor indultunk el Mexikóvárosból és 5-re értünk több megállóval Oaxaca-ba, ahol könnyen megtaláltuk a szállást, persze nem a navigációs rendszer alapján. A kedves program többször el akart téríteni minket, sőt nem ismerte fel az utakat, de mi cseppet sem aggódva folytattuk utunkat.

Érkezés után azonnal elfoglaltuk a központban lévő szállást, mely a tisztaság terén hagy maga után némi kívánni valót, de egy éjszakára kibírtuk.

Azonnal nekivetettük magunkat a művészközpontnak, ahol az igazi mexikói hangulat járt át minket is. Minden olyan tarka, nyugodt és kedves volt. Több galériát, textil üzletet és hangulatos vendéglőt láttunk. Mind nagyon nagy élmény volt.

Este úgy döntött a kedvesem, hogy megvendégel egy különösen jónak tűnő helyen. Én megkóstoltam a largo tortilla-t báránnyal, ő pedig a bárányt sajttal leöntve egy „mole” nevű dologgal. Szerintem szójaszósz volt édesen. Megette J, de azért kért az enyémből is.

Persze az ilyen hely vonzza a női szemeket, főleg a csecse-becse, stb. árusok, így vettünk egy kedves kis asztalterítőt a helyi különlegességek közül, na meg persze a két kis csöpp unokahúginak aranyos rucikat. Mivel a hosszú út (kb. 400 km, de több mint 7 óra) lefárasztott minket, így nyugovóra tértünk.